Nagy lendülettel vágtam bele ebbe az egyetem témába pár hónappal ezelőtt - valószínűleg mindez azért volt, mert így próbáltam magamat biztatni hogy igenis jó döntést hoztam és képes leszek végigcsinálni az egészet. S talán kicsit erős lett ez az indítás. Nem egyszerű - és legfőképp (véleményem szerint) nem egészséges - egy 180°-os fordulat az életben. Egy igazi otthonülős (olykor - talán túl gyakran - depressziós) típus vagyok alapból, s ehhez képest itt a legelfoglaltabb emberek legtársaságibb életét él(t)em, amit csak el lehet képzelni.
Most viszont, azt hiszem, hoztam egy közel okos döntést és visszakapcsolok. Bár így nagyobb a veszélye az ismételt depressziónak és önmagamba való fordulásnak (ebből micsoda szóvicceket lehetne kihozni, szinte hallom a kötekedő szavakat, háh), aminek jeleit már nem csak én észleltem. De hát valamit valamiért. Talán ha csak szép lassan integrálódok be a debreceni egyetemisták társasági életébe, akkor nem ér ekkora pofáncsapásként minden. Próba - cseresznye.
Mindenesetre...
... doesn't matter had... breakfast.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése