A mai nap az utolsó 19 évesként, ezt meg kell örökíteni.
És most nyafogni fogok.
A helyzet az, hogy továbbra sincs semmi motivációm, hogy elvégezzem az egyetemet; legszívesebben itt hagynám, de ennek hiányán csak azt tudom tenni, hogy várom, hogy végre vége legyen. Holnap vizsgázok egy olyan tantárgyból, aminek a gyakorlata roppant érdekes, de az elmélete hosszú-hosszú szakszöveg, amiről rizsázni is csak akkor tudsz, ha van valami fogalmad az anyagról. Na nekem nem sok van. Igazából vannak benne érdekes részek, amiket értek is, de sokkal több benne az olyan, amihez közöm sincs. Elhatároztam ugyan, hogy rajtam egy tantárgy sem fog ki (a progon kívül persze, mert azt buktam, nincs mese), mégis rettentően félek, hogy ez a sok maszlag nem marad a fejemben. Nem bírom végigolvasni sem a jegyzetet, nemhogy mind az ötven oldalt megjegyezni...
És a jó: újra szeretek otthon lenni.
Visszakaptam a telefonomat is, szóval még egy pozitívuma van a mai napnak.
Szeretnék már kicsit igazán kikapcsolódni és kirándulni(!!!) menni.
