szerda, február 12, 2014

Sötétség a szélviharban

Mint ahogy Ő is mondta, nehéz ezeket a dolgokat szavakba önteni. A helyzet és az állapot kísértetiesen hasonlít az egy évvel ezelőttire, mégis úgy érzem, most valahogy egy kicsit többről van szó - hiába lett felemlegetve az az előtti időszak. Olyan, mintha haladtunk volna előre, de attól félnénk, hogy ez nem is a valóság vagy hogy talán inkább nem is kellett volna.

Nagyon nehéz döntéseket kell meghozni. Én is hoztam párat, ebből volt, amit még mielőtt teljesen körvonalazódott előttem, már megbántam. Mint pl. mikor tavaly eldöntöttem, hogy nem foglalkozok Vele többé. Egy napig sem tudtam betartani. Vagy amit péntek éjjel - szombat hajnalban találtam ki; hogy "elhagyom". Bár sosem volt az enyém, én úgy törődtem és foglalkoztam vele, mintha az lenne és boldog voltam. De annyira féltem attól, ami a bizonytalan jövőben következett - a beszélgetéstől, amit végül megejtett hétfő délután -, hogy szerettem volna inkább elkerülni. Maga a tény viszont, hogy nem lesz az életem része - hogy ez most részlegesen vagy teljesen, az nekem már édes mindegy volt - még jobban megrémisztett. Azonban mégis meghoztam a döntést, mert elviselhetetlen volt a fájdalom. Most nem kellett egy nap hozzá, egy egyszerű perc sem telt el (a valóságban már akkor megbántam, mielőtt eszembe jutott), máris vissza akartam csinálni mindent. És azóta is kitartóan reménykedem, bizakodom. Ismét. A remény a legjobb barátom és a legnagyobb ellenségem is egyben.

Most viszont akár még a bizonytalansági állapotba is visszamennék, amiben egy éve kisebb-nagyobb megszakításokkal vagyok. Úgy is boldog voltam. Csak könyörgöm, vissza ne lépjünk, mert azt már biztosan nem bírom ki.

Egyetlen dolgot kellene megértenie csupán, hogy nekem Ő így kell, ahogy van. Nem kell tőle több vagy más, csak ami most is benne van és amit jelen pillanatban is kapok.

Egy évvel ezelőtt azt mondta, ugyan, mivel változnának a dolgok, ha címkét aggatnánk rá? Akkor is éreztem, de most már tudom, hogy semmivel. És én épp erre vágyom. Ne változzon semmi. Nem kell a címke, csak Ő.

A baj az, hogy még nem látja, hogy mennyire szereti Őt valaki, azért, amilyen és nem azért, amilyen volt vagy lesz.

kedd, február 11, 2014