*Before I Forget

Slipknot szól épp - figyelemelterelésnek, és csak ücsörgök a koliszoba kellemes melegében, mint akinek semmi dolga nincs. Pedig milliónyi lenne! A kedves Code Blocks megnyitva várja a tálcán, hogy az algoritmust átírjam C-be, az edények az asztalon kiabálnak utánam, mert igazán szeretnének már tiszták lenni. A táska üresen sírdogál, várja, hogy bepakoljak végre és nekivágjunk a holnap kezdődő nagy kalandnak. Várnak a hegyek! Én meg csak azon tűnődöm, hogy elpihengetek még pár órát így, folytatom a semmittevést, esetlegesen egy sorozat résszel vagy egy filmmel megszakítva. Talán még vendégem is várható majd, de jó! ^^

Tényleg nem állapot ez így...

Mellesleg kezdek újra kétségbe esni, s bár a vizsgaidőszak még messze van, nekem már azon jár az eszem, hogy "Szent Habakuk, mennyi vizsga vár rám és milyen hihetetlenül nehezek lesznek!".

Nem szeretem az algoritmusokat.

Azt hiszem, hogy eltereljem a figyelmemet a megannyi tennivalóról és a gondolkozni valóról, ami napok óta nem hagy nyugodni (sőt mit napok, hetek!), folytatom a novellámat.

Első: pipa

Azt hittem, majd jól vége lesz a vizsgaidőszaknak korán és ihajcsuhaj lesz egy rakás szabadidőm, amiben lesz arra is mód, hogy unatkozzak meg írjak meg sorozatot nézzek, meg ilyenek. Ehelyett az utolsó vizsgázós napom a vizsgaidőszak utolsó napja volt. Yay, ezt aztán jól megcsináltam! Szóval közel hullafáradtan kezdem el a következő félévet is, ami ma kezdődött. Hát amondó vagyok, hogy érdekes lesz ez a szemeszter. Olyan órák lesznek, hogy csak pislogok és azt kérdezem magamtól, hogy mit is keresek itt?! Viszont elhatároztam, hogy a mostaninál jobb átlagot hozok össze, tehát a szorgalmamat nagyon gyorsan elő kell keresnem a padlásról, a poros, régi dobozból...

Mellesleg minden tárgy teljesítve. ^^

Még mindig nem...

Miért van az, hogy mindig, újra és újra ugyan azokba a hibákba esek bele? De őszintén. Ennyire naiv és buta még én sem lehetek. Rövid időkre megjön az eszem és akkor az okos, bölcs döntéseim mellett vasakarattal kitartok és nem tántoríthat el semmi. Aztán amikor egy picit is meginognak a gondolataim, azonnal valami akkora hülyeséget csinálok, hogy hónapokig fogok szenvedni - már előre látom. Nagyon fog fájni. Sokat fogok még sírni...