Ígérem, az utolsó mára

Próbálom a legtöbbet kihozni a dologból, de nem könnyű a felvillanó képek és emlékek miatt. De gondolkozom folyton, hogy hogyan lehetne előrébb jutni. Az jutott eszembe, hogy ugyanazt kéne tennem, amit a gimiben pár évvel ezelőtt (jó, az nem éppen ilyen szituáció volt). Ettől az évtől kezdve én csak tanulni járok át Debrecenbe. Semmi más dolgom nincs ott.

Utolsó próbálkozás

Szeretlek, Te nagyon hülye!!!

És itt befejeztem. Továbblépek. Eljött a pillanat. Nem bírom ezt így tovább. Ahogy T. mondta:  "és a kulcsszó pedig az, hogy nincs értelme rágódni ezen".

Képtelenség

Ekkora szomorúságot már nem tudok elviselni. Nem.

Where did you sleep last night

A tegnapi nap eleve nehezen indult - elég nehéz úgy aludni, hogy ráz a hideg. Aztán azt hittem, szépen lassan minden rendben lesz. Estére viszont minden annyira elromlott, hogy ilyet elképzelni sem mertem. Az érzés, ami átjárt, váratlan volt. Azt mondtam, képes leszek rá, de nem voltam. Igazából nem is azért, mert gyenge vagyok, vagy ilyesmi, csupán azért, mert nem pont erre vállalkoztam. Ez ebben a formában nem az, amit el tudok fogadni. Így csak átmeneti állapot van megint, ami ugyancsak rossz. Neki is, nekem is.

De örülök neki, hogy van, aki mellettem van ilyenkor is, köszönöm! :)

Az a baj, hogy hiába döntök bárhogy, ha nem közlöm ezt tudatosan a másikkal, nem fog tudni alkalmazkodni ehhez, akkor sem, ha akar...