szombat, február 23, 2013

05

Utolsó pillanat. 
Ma kicsit nehéz volt. De jó vagyok figyelemelterelésben. Holnap részletezem.

péntek, február 22, 2013

04

A mai nap apró katasztrófa ill.  egyben élményekben gazdag és örömteli is. Ez van, amikor hirtelen és rosszkor találkozik a két életem.
Tanulság: Viselj térdvédőt, amikor röpizel!

csütörtök, február 21, 2013

Harmadik nap

Kezdtem a mai csütörtököt egy kellemes kis reggeli rosszulléttel, de legalább tudom, hogy fél óra alatt is el lehet készülni frankón. Már az IK-n csücsülök és rájöttem, hogy a mai órát tulajdonképpen ki is hagyhattam volna, mivel számrendszerekről van szó. Ez két dolgot jelent: túl korán van még a számolgatásokhoz; illetve ezt már tanultam és jól vizsgáztam belőle, tehát reménykedem a tényben, hogy ez nem fog gondot okozni.

A tegnapi nap óta is sokat fejlődtem, úgy érzem újabb lépést tettem előre.
Tanulság: ha úgy érzel már az adott pillanatban, hogy rossz döntést hoztál, gondold át újra, mert lehet, hogy a döntés megváltoztatásával hosszútávon bajt okozol magadnak, de legalább a jelenben nem esel depresszióba - és ez sem egy elhanyagolandó tény. Véleményem szerint.

Remélem, ma nem alszok el elektronikán...

szerda, február 20, 2013

Második nap

Azt hittem, azzal, hogy megszegtem a saját magamnak tett ígéretemet az első adandó alkalommal, csak rosszabb lesz minden,  meg nehezebb lesz; de nem! Most úgy érzem, az fájt igazán, amit elhatároztam, és így sokkal könnyebb lesz feldolgozni a tényeket. Sőt, máris sokkal jobb. Ugyan még fáj, de már nem fogom fel tragédiának vagy hasonlónak.

Bár G. ma még többször is rám szólt, hogy ne depressziózzak már meg ne lógassam az orrom... Mindenesetre rettentően igyekszem! Amondó vagyok, hogy a mai napot pozitív előrelépésnek foghatom fel. Habár lehet megint hoztam egy-két rossz döntést, de max tanulok belőlük, megerősödöm és talán többször nem fordul elő. Szóval próba-cseresznye aztán csokoládé.

kedd, február 19, 2013

Ilyennincs

Szégyelld magad! Fúj!!! Rossz vagy!!!! Nincs semmi lelki erőd! :( Hallgass már az eszedre meg a barátaidra, ecsém!

Egyperbé

A mai hátralévő tervet eddig nagyon ügyesen teljesítettem, büszke vagyok magamra. Remélem később sem hagy el az "erőm".
Jelentkezem az előadásról, huhú.

Első nap

A mai napom irdatlan erős fejfájással indult - bár nem csoda, a sok sírás mindig fáj utólag is. Szívmelengető volt, hogy arra ébredhettem, hogy vannak, akik törődnek velem, végtelen hála érte!

Elkezdtem nézni a Holdfény királyságot - ami őszintén szólva nem a legmegfelelőbb film jelen állapotomban.

Aztán rögtön az első napon sikerült megszegnem a fő elhatározásomat. Sebaj, erős leszek, és így csinálom végig - újra, az elejétől...

További tervek: felöltözni, táplálékot juttatni a szervezetembe, nem sírni, futni, nem sírni, előadásra menni, úgy tenni, mintha semmi baj sem lenne, nem sírni, lefeküdni aludni, nem sírni.

Kicsit kiborítóak a könnyek, főleg, hogy alapból én rohadtul nem számítottam erre. De hát ez az én formám...!

Megjegyzés

Már jól voltam. Komolyan. Készen álltam minden újra. Csak erre nem...

NOTE: Mától minden napról írok egy keveset.

hétfő, február 18, 2013

Padam padam

Már sehol sincsenek biztonságban az ember lányának gondolatai. Ha a fejedben tartod őket, felemésztenek és mindenről elterelik a figyelmedet; ha kimondod őket, borzalmas dolgok történhetnek; ha leírod őket, talán még rosszabbak.

Nehéz - olyan sokszor jön elő ez a szó, annyiféle vonatkoztatásban de mégis szinte mindig negatívként, és a fájdalom majdnem, hogy automatikusan társul mellé. Az én életem ekörül a szó körül kering...

Döntések, amik az életedet terelik egy útra.. hát utálatos dolgok! Mikor végre képes lennél a jó döntést meghozni és helyrerakni mindent, akkor jön egy külső hatás és minden, de minden felborul. Aztán állsz ott tanácstalanul, hogy a döntéseid voltak annyira elcseszettek, hogy miattuk minden összeomlott vagy hol hibáztál a képletben? Újabb és újabb akadályok kerülnek eléd és a sorozatos kudarcok után úgy érzed, hogy csak elrontani vagy képes mindent, tanulságot levonni egyáltalán nem, és a naiv kislány csak értetlenül áll, a hatalmas szemeivel néz rád, nagyokat pislog és nem érti, hogy mindez hogyan történhetett meg. (Amondó vagyok, hogy tényleg ki kéne nyírni, mert ez így már nem állapot.) A kibebaszott kurva életbe most már.

Valaki segítsen, kérem szépen!