kedd, január 28, 2014

Érzelemmentes kakaó

Olyan mérhetetlenül jó lenne, ha létezne az ilyesmire valami gyógymód. Segítenék Rajta, hogy ne érezzen tovább így, de rögtön utána használnám magamon is, mert előbb-utóbb úgy is csak a fájdalom marad. Lehet, hogy kezdetben az emberek mind magányosan halnának meg, mert nem tanulnának meg igazán kötődni, szeretni; de idővel megtanulhatnák, hogy van, amit meg kell becsülni. Meglátnák az igazi értékeket. Lehet, hogy nem az lenne a legjobb megoldás, hogy az életreszóló, de fájdalmas kötelékeket kitöröljük vagy legalábbis elvágjuk, de mégis, lehet, ez lenne egy elindulási pont. Egy változás kezdete. Nem félnének az emberek igazán szeretni, mert tudnák, hogy ha csalódtak és egyedül maradtak az érzéseikkel, még van visszaút a normális életbe, egy szebb jövőbe.

Bár én azzal is kibékülnék, ha végre egyszer a szívem hagyná dönteni az agyamat, beismervén, hogy folyton elbukik és nem vezetőnek való.

Annyira szeretnék felejteni és másképp érezni, de közben meg épp ennyire ragaszkodom is a dologhoz...

Ne hazudj magadnak. Soha. A legnagyobb butaság, amit csak tehetsz.