szombat, augusztus 17, 2013

Franc

Egy nagy francokat addig kéne visszamenni! Egészen a gólyatáborig. El se kellett volna mennem. Vagy egészen addig, míg beléptem a csoportba... Mindegy, szóval teljesen a kezdetekig. Akkor kezdődött minden... és tudom, hogy azt mondtam, hogy azokat a pillanatokat nem adnám semmiért, de a felejtésért feláldoznám, azt hiszem. Ha mondjuk nem állnék le tíz percenként ezen agyalni, az nagyszerű lenne! 
Mi a francért kellett felpiszkálni ezt az egészet? Bár ne ébredtem volna fel...

Szeretnék mindentől csak kicsit megszabadulni, hogy felhőtlenül élvezhessem az egyetemi éveimet... Mint minden normális ember. Én meg csak aggódok, emésztem magam, stresszelek meg közben még haragszom is magamra. És az a legrosszabb, hogy tudom, hogy voltak már hasonló hullámvölgyek az életemben, személyektől függetlenül, és szomorú, hogy így van, de ez most mindegyiknél rosszabb. Hónapok óta őrlődök, hogy mi az amivel kicsit könnyebbé tehetném az ő és az én dolgomat is, de nincs ilyen. Egyszerűen csak tehetetlen vagyok ez ügyben. 

Soha nem lesz úgy, ahogy én szeretném ezt, most már csak bele kéne törődnöm és továbblépnem. De úgy látom, hogy ezzel a lépéssel nem csak nekem vannak gondjaim... Minden innen ered.

Hajnal

Na most igenis rettenetesen mérges vagyok! És haragszom. Magamra. Áhh...