Amitől tartottam, bekövetkezett. A depresszió ( vagy valami ahhoz hasonló, csak kevésbé ennyire ijesztően hangzó dolog) szépen lassan megjelent, és magamba fordulva, szomorkás hangulatban teltek napjaim. Viszont hihetetlen jó érzés - mindamellett, hogy néha azért tényleg vágyok a magányra és bosszant, ha hosszútávon nem értik meg -, hogy mellettem álltak a barátaim és nem hagyták, hogy teljesen kivonjam magam a társaságukból. Köszönöm!
Mindemellett ezen módszer segítségével egyre több órára jutok be (a nem kötelező előadásokra), s így nagyjából kezdek érteni olyan dolgokat, amikről azt hittem, az én szellemi képességeimmel 'mission: impossible'. Közben szépen lassan megvannak a zh eredmények is; s a következőképpen állok: kalkulusból sajna csak 42% lett, ami azt jelenti, hogy a másiknak olyan 60%(~+-2%) körül kell sikerülnie, hogy mehessek vizsgázni. Diszkrét matekból 75%, fizikából 55% és 62%, illetve logikából 80%-al zártam ezt a zh időszakot. Az elektronikát pedig két órán belül vagy megtudom vagy nem. A rossz hír jómagam számára, hogy hétfőn ismét zh, és úgy gondolom, ideje lenne már egy kicsit azzal is foglalkozni megint.
A helyzet tehát nagyjából így áll, de még biztosra mondhatom, hogy nem ez a végleges. Meg kell találni az egyensúlyt. Többet kell hazajárnom is, mert hihetetlenül jól érzem magam otthon és emocionálisan egy hatalmas feltöltődést nyújt. Illetve a koliban eltöltött megnövekedett időintervallum is a javamra volt, élvezem a bent létet is. Együtt eszünk, teázunk, beszélgetünk a többiekkel, és ez nagyon jó. :)
No meg, többet alszom az elmúlt egy hétben és sokkal jobban érzem magam tőle! Épp az imént keltem fel, mert csak 8-10-ig volt órám, aztán a következő csak 14-től lesz. Háh, ideje enni egy kicsit és elindulni.
Az idő kicsit szeles, de napsütéses, olykor elered az eső, de éppen így tökéletes.
Think positive. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése