Nos.

Megértük hát azt is, hogy egy előre be nem tervezett estéből jó sülhet ki. A következőképpen alakultak a dolgok: a délutánt szobatársammal és barátaival töltöttem; fagyoskodtunk kicsit az esős karácsonyi forgatagban, ettem marcipánt, vettem a húgomnak kakasos nyalókát, kóstoltam propoliszos mézet és narancsos hollandus forró csokit. Aztán biliárdoztam nyár óta először (és annyira nem is ment nagyon rosszul, mint gondoltam), majd trolihoz ballagtunk és visszajöttünk a koliba. Közben kedves M. írt, hogy kéne neki sebtapasz (már komolyan nővérkének érzem magam, minden ilyesminél én vagyok az illetékes), átjön érte később. 11 körül meg is érkezett a társaság, majd 5-10 perces könyörgés után rávettek, hogy tartsak velük. Feladtam hát az esti meleg teát a biztonságos ágyikómmal együtt és elindultunk. Itt részese lehettem jó pár csocsó meccsnek, majd beszóltak nekem - de szerencsére meg lettem védve (mindeddig először!). Ezután továbbhaladtunk másik helyre, ahol is láthattam egy igazi party.. khm.. örömlányt(?), aki egy idegennek kezdett vetkőzni a szomszédos boxban. Hát fura egy helyzet volt, mit ne mondjak. Itt sokat kacagtam a táncoló és éneklő srácokon - felbecsülhetetlen élmény az ilyen! Lassacskán innen is útra keltünk, immáron hazafelé. Az úton ment az éneklés, a támogatás, az esés, a bokafájás, majd ismét az én részem következett: boka leápolása. Bokafix elő, rögzítés, majd társaság útnak indítása. Csendben koli szobába jövetel, elkészülés és végül végre valahára alvás. Nem hittem volna, hogy eljutok idáig, de örömmel konstatáltam, hogy sikerrel jártam és jól éreztem magam az este folyamán. :) 

Köszönöm srácok! :)

Félúton

Amitől tartottam, bekövetkezett. A depresszió ( vagy valami ahhoz hasonló, csak kevésbé ennyire ijesztően hangzó dolog) szépen lassan megjelent, és magamba fordulva, szomorkás hangulatban teltek napjaim. Viszont hihetetlen jó érzés - mindamellett, hogy néha azért tényleg vágyok a magányra és bosszant, ha hosszútávon nem értik meg -, hogy mellettem álltak a barátaim és nem hagyták, hogy teljesen kivonjam magam a társaságukból. Köszönöm!

Mindemellett ezen módszer segítségével egyre több órára jutok be (a nem kötelező előadásokra), s így nagyjából kezdek érteni olyan dolgokat, amikről azt hittem, az én szellemi képességeimmel 'mission: impossible'. Közben szépen lassan megvannak a zh eredmények is; s a következőképpen állok: kalkulusból sajna csak 42% lett, ami azt jelenti, hogy a másiknak olyan 60%(~+-2%) körül kell sikerülnie, hogy mehessek vizsgázni. Diszkrét matekból 75%, fizikából 55% és 62%, illetve logikából 80%-al zártam ezt a zh időszakot. Az elektronikát pedig két órán belül vagy megtudom vagy nem. A rossz hír jómagam számára, hogy hétfőn ismét zh, és úgy gondolom, ideje lenne már egy kicsit azzal is foglalkozni megint.

A helyzet tehát nagyjából így áll, de még biztosra mondhatom, hogy nem ez a végleges. Meg kell találni az egyensúlyt. Többet kell hazajárnom is, mert hihetetlenül jól érzem magam otthon és emocionálisan egy hatalmas feltöltődést nyújt. Illetve a koliban eltöltött megnövekedett időintervallum is a javamra volt, élvezem a bent létet is. Együtt eszünk, teázunk, beszélgetünk a többiekkel, és ez nagyon jó. :)

No meg, többet alszom az elmúlt egy hétben és sokkal jobban érzem magam tőle! Épp az imént keltem fel, mert csak 8-10-ig volt órám, aztán a következő csak 14-től lesz. Háh, ideje enni egy kicsit és elindulni.

Az idő kicsit szeles, de napsütéses, olykor elered az eső, de éppen így tökéletes.

Think positive. :)