12

A manóba már, hogy úgy elrepült a szombat, mintha nem is lett volna. És a legszörnyűbb az, hogy azt az időt, amíg ébren voltam, a semmittevéssel és a nyáladzó unatkozással töltöttem. Egyszerűen semmi sem kötötte le a figyelmemet. Se film, se sorozat, se könyv, se játék, se semmi. A végén már aludni sem volt kedvem, zenét hallgatni se... Már a tanuláson is gondolkoztam, de végül azt is elvetettem.

Nagyon ritka az ilyen pillanat, de megesik és ez a legeslegrosszabb. Remélem holnap ennél azért aktívabb leszek, mert komolyan mondom, magamat idegesítem.

Elf

A mai nap rohadt korán kezdődött és kifejezetten fárasztónak mondanám. Anna még nagyban szundult, mikor én már végeztem is a röplabdával... Imádom az olyanokat, akik közlik, hogy "én nem leszek csere, nem érdekel, én nem leszek csere!!", aztán áll és egymás után három labda esik le előtte, anélkül, hogy megmozdulna. Eh.

Megjegyzés mára: Huszár az E5-re!

Majd inkább összefoglalom a dolgokat, mert most kb nem vágom, hogy mi van...

Decem

Avagy a tizedik nap. Egész jó volt, sokat kacagtam. :) Megtanultam, hogy a legváratlanabb helyekről kaphatjuk a támogatást, amire vágyunk, és nagyon megnyugtató érzés. Lehet, hogy furcsa formában van, de azért kapod, mert úgy érzi a forrás, hogy szükséged van rá. Köszönöm! :)

Vettem térdvédőt is, a holnapi tesi már nem foghat ki rajtam! :) Remélhetőleg. :D

Nájn, avagy kilencedik nap

Fúha. Megint majdnem ki fogok futni az időből. De sebaj. Gyors leszek, mint a villám. Tulajdonképpen megint egy remek kis indítása volt a napomnak - ezt el bírnám viselni mindig. :D Aztán közel a régi átlagoshoz kezdett hasonlítani. Adatszerken elértem a mélypontot - nem igazán tudtam odafigyelni, állandóan majdnem elaludtam; tanulság: erre az órára mindig vinni kell innivalót, különben nem leszünk jóban! Progon is unatkoztam, aztán írtam egy cuki kis programot egy pontért - ezúton szeretném megköszönni a minimális közreműködést a mellettem ülő srácnak! :D Aztán kihagytam egy frankó kis PASO koncertet... Amiért tulajdonképpen haragszom magamra. Legközelebb ne merészelj kihagyni ilyesmit, világosan fogalmaztam?! Hah?! Helyes.

A napok telnek, egyre jobban kirajzolódik a döntésemre tekintettel lévő események ellentétessége. Ámulok-bámulok és töröm a buksim, hogy jó-e, hogy így van, vagy sem. Tűnődöm, hogy nem kellett volna inkább a másik döntés mellett kitartani és hagyni, hogy később esetlegesen jó legyen... De most olyan jó így...! Picit félek azért. Na, majd meglátjuk... mindenesetre kitartást kívánok magamnak.

NOTE: Tényleg kitartást kell tanulnod, mert mindig, ismétlem: mindig az a baj, hogy hamar feladod. Na.

Nyóc'

Megkésve bár, de íme a nyolcadik napi beszámoló: remek kis nap volt a mai. ^^ Jó indítás, szép folytatás, kellemes, tavaszias idő, nevetések, játszások, film-nézések, egyszóval tartalmas - pozitív értelemben véve. :)

Ma még napoztam is; remélem ilyen idő marad még hónapokig...!

Ópé

Azvanhogy: épp operációs rendszerek laboron ülök és kegyetlenül unatkozom. :D  Jó ez az óra, jee.

Nulla-hét

A mai napról meg előzetesen: várhatóan nem lesz mesés. Igaz, csak 5-10 percet késtem fizikáról, de szakad az eső, nem hoztam innivalót, és 10re vissza kell gyalogolni a Campusra. Kajához pedig csak délben jutok.

Morcos vagyok, magányos és elveszett.

Miközben ballagtam az Atomki-ba, azon gondolkoztam, hogy miért is érzek úgy, ahogy. Arra jutottam, hogy valójában az a vesztem, hogy az én kis lelkem, ha egyedül van, fél. Csak akkor tudok jókedvű meg boldog lenni, ha egésznek érzi magát - amikor mellettem vannak azok, akiket szeretek. Hülye dolog és épp emiatt voltam mindig is egyedül, akárhol is éltem, akármilyen közösségben voltam... Ezért keresem annyira az igazi barátokat, akik mindig mellettem állnak... Talán ha élne az ikertesóm, nem érezném hiányosnak magam...

-06

/vasárnap, február 24, 2013/

Kicsit megkésve, de leírom a tegnapi bejegyzést. Sajna - vagy nem, bealudtam 22.55 körül, és aludtam egészen negyed 7ig, majd háromnegyedig.

Szóval. A tegnapi nap elég furcsán kezdődött - nagyon nem az én napom volt. Kicsit nehezen viseltem a viszontagságokat, és ezen nem segített az egyre romló lelkiállapot. Ennek ráadásaként csalódnom kellett több emberben is (ja, a vonatot is majdnem lekéstem) és rá kellett döbbennem, hogy csak magamra számíthatok. Még mindig itt tartok, pedig azt hittem, hogy az elmúlt hónapokban ez megváltozott, de sajnos ez nem így van.

Este még volt egy lelki pofára esésem, ezért döntöttem a korai lefekvés mellett. Így, hogy összegeztem a napot, mégis csak azt mondom, hogy "nem sajnos".

A szombati napomról pedig: végre találkoztam az egyik legaranyosabb barátnőmmel, aki már nagyon hiányzott, és jó volt vele kicsit nevetgélni, de azt vettem észre - bánatomra -, hogy már ez sem teljesen a régi. I really miss the old times...

Meg a pénteki röpi miatt keresnem kell térdvédőt is, mert ha egy óra után ilyen hihetetlenül durván néz ki a térdem, akkor a most pénteki után tuti a kórházban kötök ki térdvédő nélkül. És fuck, Nyíregyházán bezárnak az üzletek egykor szombaton... Yay.