Jó, rendben, megérdemlem. De a pokoli őszinte lélektipró szavakat is? Ennyire rossz lettem volna másokkal? Csupa felesleges költői kérdés. Fontosabb, hogy megtaláljam a kiutat.
Azon kezdtem el töprengeni, hogy vajon vissza kellene-e mennem addig a döntésig, ami mindent megváltoztatott. Amikor kitaláltam, hogy mi lesz, aztán pontosan az ellenkezőjét csináltam. Majd persze győzködtem magam, hogy ki kell tartanom, mert az a hiba csak. Közben meg már a döntés pillanatában feladtam azt, amiről hittem, hogy helyes. Lehet, hogy igazából itt rontottam el. Viszont, ha így van, és elég erős leszek, hogy most már kitartsak mellette, az irdatlanul fájdalmas lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése