Egy vagonban rengeteg minden utazik az utasokon és csomagjaikon kívül.
Ezek a szerelvények szállítják a legtöbb emberi emléket, érzést,
gondolatot, álmot is. Oda-vissza a világban, akár országokon keresztül
is. Igaz, a repülők is hosszú utakat tesznek meg, sok-sok emberrel és
agyuk csodálatos világával együtt, azonban azokat a pillanatokat mi
emberek felhőn felettinek, valami varázslatos különbözőségnek éljük meg.
A vonaton viszont ott vagyunk, ahol egyébként is élünk. A földön;
folyók és hegyek, erdők és mezők között, városok mellett. Zakatol a
vonat, ugyan úgy, mint az agyunk. Újabb ötletek születnek, döntések
dőlnek el, az igen-nemek harca ádázul előtör és mindent megváltoztat.
Sorsok változhatnak meg egy-egy utazás alkalmával. Az ember látja az
elsuhanó tájat, a mellette elfutó lehetőségekkel együtt. Nem tudunk
fókuszálni, és minden homályossá válik. Lassan sötétedik, a nap már
lemenőben van. Fényesen világítja be az egész utasteret; a velünk szemben
ülő, hallgatag idegen arcát. Vajon mi jár a fejében? Talán most dönti
el élete egyik legmeghatározóbb választását. És én min gondolkozom?
Milyen döntést akarok meghozni? Miért is vagyok úton? Egyáltalán hol
tartok? Merre haladok? Nem tudom. Döntenem kell. Leszállok a
következő megállónál vagy végigcsinálom? Örülök annak, hogy idáig
eljutottam, vagy kockáztatok és továbbmegyek? Mi van, ha ott már nem vár
rám senki? És mi van, ha ezután nincs több megálló?
A kalauz lépett hozzám unott arccal; én kezébe adtam a jegyemet, ő ráfirkantott, majd visszaadta. Néztem az arcát, sosem tekintett ki az ablakon túlra.
A felkapcsolt lámpák immáron teljes fényességükben világítottak meg mindent. Hirtelen minden világossá vált. Láttam a közeledő város képét a távolban, amelynek kivilágított házai pulzáltak a téli estén.
A kalauz lépett hozzám unott arccal; én kezébe adtam a jegyemet, ő ráfirkantott, majd visszaadta. Néztem az arcát, sosem tekintett ki az ablakon túlra.
A felkapcsolt lámpák immáron teljes fényességükben világítottak meg mindent. Hirtelen minden világossá vált. Láttam a közeledő város képét a távolban, amelynek kivilágított házai pulzáltak a téli estén.
Én pedig leszálltam, az összes álmommal, emlékeimmel és gondolatommal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése