*Before I Forget

Slipknot szól épp - figyelemelterelésnek, és csak ücsörgök a koliszoba kellemes melegében, mint akinek semmi dolga nincs. Pedig milliónyi lenne! A kedves Code Blocks megnyitva várja a tálcán, hogy az algoritmust átírjam C-be, az edények az asztalon kiabálnak utánam, mert igazán szeretnének már tiszták lenni. A táska üresen sírdogál, várja, hogy bepakoljak végre és nekivágjunk a holnap kezdődő nagy kalandnak. Várnak a hegyek! Én meg csak azon tűnődöm, hogy elpihengetek még pár órát így, folytatom a semmittevést, esetlegesen egy sorozat résszel vagy egy filmmel megszakítva. Talán még vendégem is várható majd, de jó! ^^

Tényleg nem állapot ez így...

Mellesleg kezdek újra kétségbe esni, s bár a vizsgaidőszak még messze van, nekem már azon jár az eszem, hogy "Szent Habakuk, mennyi vizsga vár rám és milyen hihetetlenül nehezek lesznek!".

Nem szeretem az algoritmusokat.

Azt hiszem, hogy eltereljem a figyelmemet a megannyi tennivalóról és a gondolkozni valóról, ami napok óta nem hagy nyugodni (sőt mit napok, hetek!), folytatom a novellámat.

Hideg

Olyan furcsa, borongós az idő, hogy az ember lányának semmihez sincs kedve. Néha kisüt a Nap, de az is csak éppen annyira, hogy megmutassa, igen, ilyen idő nem lesz még egy darabig. Sehogy sem jó, fázol és meleged is van, aludnál inkább. Mondjuk akkor meg az az érzésed, átalszod az egész életedet. Mondom én, hogy sehogy sem jó... Közben meg vizsgaidőszak van, ideje lenne rendesen nekiülni tanulni, mert nem sok jóval kecsegtet a töménytelen mennyiségű és sok szempontból érthetetlen és felfoghatatlan anyag.

Fuck my life.

PS. Novellát akarok írni! Most! Sokat! Grr.