Nos.

Megértük hát azt is, hogy egy előre be nem tervezett estéből jó sülhet ki. A következőképpen alakultak a dolgok: a délutánt szobatársammal és barátaival töltöttem; fagyoskodtunk kicsit az esős karácsonyi forgatagban, ettem marcipánt, vettem a húgomnak kakasos nyalókát, kóstoltam propoliszos mézet és narancsos hollandus forró csokit. Aztán biliárdoztam nyár óta először (és annyira nem is ment nagyon rosszul, mint gondoltam), majd trolihoz ballagtunk és visszajöttünk a koliba. Közben kedves M. írt, hogy kéne neki sebtapasz (már komolyan nővérkének érzem magam, minden ilyesminél én vagyok az illetékes), átjön érte később. 11 körül meg is érkezett a társaság, majd 5-10 perces könyörgés után rávettek, hogy tartsak velük. Feladtam hát az esti meleg teát a biztonságos ágyikómmal együtt és elindultunk. Itt részese lehettem jó pár csocsó meccsnek, majd beszóltak nekem - de szerencsére meg lettem védve (mindeddig először!). Ezután továbbhaladtunk másik helyre, ahol is láthattam egy igazi party.. khm.. örömlányt(?), aki egy idegennek kezdett vetkőzni a szomszédos boxban. Hát fura egy helyzet volt, mit ne mondjak. Itt sokat kacagtam a táncoló és éneklő srácokon - felbecsülhetetlen élmény az ilyen! Lassacskán innen is útra keltünk, immáron hazafelé. Az úton ment az éneklés, a támogatás, az esés, a bokafájás, majd ismét az én részem következett: boka leápolása. Bokafix elő, rögzítés, majd társaság útnak indítása. Csendben koli szobába jövetel, elkészülés és végül végre valahára alvás. Nem hittem volna, hogy eljutok idáig, de örömmel konstatáltam, hogy sikerrel jártam és jól éreztem magam az este folyamán. :) 

Köszönöm srácok! :)

Félúton

Amitől tartottam, bekövetkezett. A depresszió ( vagy valami ahhoz hasonló, csak kevésbé ennyire ijesztően hangzó dolog) szépen lassan megjelent, és magamba fordulva, szomorkás hangulatban teltek napjaim. Viszont hihetetlen jó érzés - mindamellett, hogy néha azért tényleg vágyok a magányra és bosszant, ha hosszútávon nem értik meg -, hogy mellettem álltak a barátaim és nem hagyták, hogy teljesen kivonjam magam a társaságukból. Köszönöm!

Mindemellett ezen módszer segítségével egyre több órára jutok be (a nem kötelező előadásokra), s így nagyjából kezdek érteni olyan dolgokat, amikről azt hittem, az én szellemi képességeimmel 'mission: impossible'. Közben szépen lassan megvannak a zh eredmények is; s a következőképpen állok: kalkulusból sajna csak 42% lett, ami azt jelenti, hogy a másiknak olyan 60%(~+-2%) körül kell sikerülnie, hogy mehessek vizsgázni. Diszkrét matekból 75%, fizikából 55% és 62%, illetve logikából 80%-al zártam ezt a zh időszakot. Az elektronikát pedig két órán belül vagy megtudom vagy nem. A rossz hír jómagam számára, hogy hétfőn ismét zh, és úgy gondolom, ideje lenne már egy kicsit azzal is foglalkozni megint.

A helyzet tehát nagyjából így áll, de még biztosra mondhatom, hogy nem ez a végleges. Meg kell találni az egyensúlyt. Többet kell hazajárnom is, mert hihetetlenül jól érzem magam otthon és emocionálisan egy hatalmas feltöltődést nyújt. Illetve a koliban eltöltött megnövekedett időintervallum is a javamra volt, élvezem a bent létet is. Együtt eszünk, teázunk, beszélgetünk a többiekkel, és ez nagyon jó. :)

No meg, többet alszom az elmúlt egy hétben és sokkal jobban érzem magam tőle! Épp az imént keltem fel, mert csak 8-10-ig volt órám, aztán a következő csak 14-től lesz. Háh, ideje enni egy kicsit és elindulni.

Az idő kicsit szeles, de napsütéses, olykor elered az eső, de éppen így tökéletes.

Think positive. :)

Turn back

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe az egyetem témába pár hónappal ezelőtt - valószínűleg mindez azért volt, mert így próbáltam magamat biztatni  hogy igenis jó döntést hoztam és képes leszek végigcsinálni az egészet. S talán kicsit erős lett ez az indítás. Nem egyszerű - és legfőképp (véleményem szerint) nem egészséges - egy 180°-os fordulat az életben. Egy igazi otthonülős (olykor - talán túl gyakran - depressziós) típus vagyok alapból, s ehhez képest itt a legelfoglaltabb emberek legtársaságibb életét él(t)em, amit csak el lehet képzelni.

Most viszont, azt hiszem, hoztam egy közel okos döntést és visszakapcsolok. Bár így nagyobb a veszélye az ismételt depressziónak és önmagamba való fordulásnak (ebből micsoda szóvicceket lehetne kihozni, szinte hallom a kötekedő szavakat, háh), aminek jeleit már nem csak én észleltem. De hát valamit valamiért. Talán ha csak szép lassan integrálódok be a debreceni egyetemisták társasági életébe, akkor nem ér ekkora pofáncsapásként minden. Próba - cseresznye.

Mindenesetre...

... doesn't matter had... breakfast.

Október

Ejnye már. Eltelt egy hónap és úgy néz ki, mintha nem történne semmi. Pedig nagyon is történik!

Megesett az első zh, és megesik, hogy elég rossz is lett. Pedig két napot, két éjszakát tanultam rá, de hát így megy ez. Legközelebb inkább rendesen kialszom előtte magam.

Aztán volt nékünk is volt egy rövidebb szünetecske, amit én lázasan nyomtam végig (mert hát úgy a menő).

Most meg szakmai hét következik, szóval a héten lesz időm a sok-sok zh előtt rendesen kialudni magam és ugyebár felkészülni rájuk. Remélem azért nem veszett ügy az egész. Indítom a hetet egy diszkrét matekkel, aztán informatika logikai alapjai, elektronika, végül pedig kalkulus. Egy élmény lesz, szerintem idegroncs leszek a végére. (A vizsgaidőszakba bele se merek gondolni. Fúj.)

De ezen a hétvégén legalább tényleg pihentem, hm. Ja, meg megnéztem a Harcosok klubját (merugye' alapmű!!). Jó volt!

... Ja és ma nyertem egy órát!!! IDŐUTAZÁS!!

Ősz

Ideje már, hogy elérkezett ez az évszak is. Csak azt az egyet nem értem, hogy - rendben, az ősz szeszélyes meg változékony, na de azért túlzásokba ne essünk már - hogyan lehet egyik nap 20-22 °C, a másik nap meg 4°C napközben(!)? Volt már, hogy elő kellett vennem a vastagabb átmeneti kabátomat, tegnap meg egy atlétában mászkáltam (miért?!). Aztán meg csodálkozik az ember, hogy ősszel mindenki megfázással küszködik.

Pár szó az egyetemi életről is essen már:

Nagyon nehéz rávenni magadat, hogy bemenj olyan órára, amin egyrészt úgysem értesz semmit, másrészt úgyis csak elalszol, harmadrészt meg nem is kötelező bejárni. Szóval szedjétek össze minden erőtöket, a vizsgaidőszak közeledik!

Második

Másfél nap telt el a második hétből, de már le tudom vonni a konklúziót az eseményekből: hangosabb és figyelemfelkeltőbb ébresztő kell; vagy muszáj lesz megkérnem valakit, hogy addig telefonáljon nekem, amíg vissza nem hívom, különben minden probléma nélkül visszaalszom. Az meg nem éppen mókás, ha nincs ideje reggelizni az embernek a két órás gyakorlati óra előtt. Elmélet még csak-csak, mert azon lehet hamizni.

Tanulság: teljesen mindegy, hogy mikor fekszel le aludni, a reggeli ébresztőt akkor is minden probléma nélkül át tudod szunyálni, ha időben ágyba kerül az ember.

Jelentés

A cipő okozta sebeket azóta is viselem, hogy úgy mondjam, ami roppant destruktívan hat az öltözködésem összképére, ugyanis csak egyetlen cipőmet tudom hordani, azt is csak úgy, hogy ha letaposom a sarkát, és mint papucsot. Ráadásként elég kellemetlen érzés is, nem csak a látvány olyan borzasztó.

Túl az első tanítási héten elmondhatom, hogy száz százalékig vegyes érzéseim vannak az órákkal kapcsolatban. Először is tetszik a fizika és várom az órát (pedig zh-t ígértek belőle két hét "múlvára"), a kalkulus előadáson megijedtem a sok információtól, de a pénteki gyakorlaton szerencsére sikerült helyre rakni a dolgokat a fejemben. Bevezetés az informatikába laborom elmaradt - nagy sajnálatomra, mivel igazán kíváncsi voltam a félév egyetlen informatika órájára. Na de az elméleten írtunk egy szösszenetet, aminek az utolsó oldalát csak én élveztem, szerintem, de én nagyon. Mivel nem tudok programozni és az igazságtáblát sem feltétlen tanultuk, így szabadjára engedhettem az agytekervényeimet és logikázni kezdtem - az eredményét roppantul várom. A logika előadás mókás volt, főleg, hogy M. és D. mellett ültem és elég jól elszórakoztunk. De azért figyeltem is ám! Ott még izgalmasnak tűnt az a tantárgy is (meg nem mellesleg érthetőnek is), ami a gyakorlaton sajnos megdőlni látszik, mivel a tanár valami katasztrófa, a feladatok bonyolultak és nem is csodálkozom, hogy nem igazán értjük a dolgokat, mivel kedves oktatónk 40 perc alatt darálta le a 2 órás anyagot. Korrekt, nemde? Ezután már csak a diszkrét matek maradt, melynek előadását sajnos ki kellett hagynom, de pénteki gyakorlatán részt vettem, amit viszont nagyon élveztem, mert értettem az anyagot! Na meg itt maradt még az elektronika elmélet, amin viszont elaludtam, de a jegyzetek alapján, amiket kaptam, ezt szeretni fogom.

Így telt hát az első szorgalmi hét. :) Azt hiszem, nagy kalandok állnak még előttem (mivel az esti programokról nem is írtam... még)!