Vörös pöttyös? Szeretem!
A Twilight sorozat után kicsit kételkedtem a vörös pöttyös könyvekben - nem rossz könyvek Stephenie alkotásai, nem kell félreérteni, pusztán arra gondoltam, hogy valószínűleg egy a séma az összes ilyen kiadású könyvnél. És valóban, sok a hasonlóság köztük, azonban mégis van mindnek valami varázsa.
/Spoilerek fordulhatnak elő./
A húgom az utóbbi időben nagyon rákapott az ilyen könyvekre, s mivel jómagam is túl sok szabadidővel rendelkezem, hozzáláttam ezeknek a könyveknek a megismeréséhez. Kezdetnek nem is vörös pöttyös könyvet olvastam; az Angyalcsillag címmel rendelkezővel kezdtem. Az elején sokat kacagtam a kliséken meg a hasonlóságokon, amiket felfedeztem az Alkonyattal kapcsolatban, de aztán rájöttem, hogy nem erről az oldalról kell megközelíteni. Hagytam, hogy a szereplővé váljak gondolatban (nem mindig volt egyszerű, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy ennek a könyvnek is csak 16 éves a főszereplője, én meg ugye már 19 is elmúltam és elég sok mindenben már annyi idősen sem úgy gondolkoztam, mint a leányzó), hogy átérezzem a problémákat, az érzéseket és átéljem újra az első szerelmet (megjegyzem ez külön tetszett, mivel az elmúlt időszakban a "szerelem" számomra halott és csak egy kultusz jelképévé vált). Az Angyalcsillag leányzója és védelmezője illetve szerelme egyben, a 8 napig középiskolás bőrébe bújó fiú átértékeltette velem az ifjúsági szerelmi-fantasyról alkotott képemet és rájöttem, hogy igenis tetszik. Mint régen, most is elfelejthettem így a saját gondjaimat, kicsit én is nem mindennapi problémákkal rendelkeztem, és kicsit természetfeletti szerelembe eshettem. Ez a könyv magába foglalta az angyalokat és a szerelmet - két olyan dolgot, amiknek létezésében csak kételkedni tudok. Furcsa érzéseket keltettek bennem.
Ha az írói minőséget nézzük, valóban nem a legjobb; ezt kár lenne tagadni. Megannyi kritika szól erről az interneten. Igen, egy erősen kezdő író (akár jómagam) is hasonló hibákat követ el, és ez egy olyan műnél, amit szerkesztenek és kiadnak, valahogy elfogadhatatlan lesz. Én mégis úgy gondolom, hogy nem ezt kell figyelni. Nem szabad kritikusként olvasni, csak élje bele magát az ember, és akkor nem vesz észre, hogy a szereplők nincsenek kidolgozva; hogy logikai rések kiáltoznak; hogy ellentmondásokba ütközik az író saját magával. Vedd észre azt, hogy a lány ugyan őrült döntéseket hoz, de éppen ettől lesz igazi, hiteles tinilány. Melyikőnknek van annyi lélekjelenléte, hogy minden helyzetben tökéletes döntést hozzon? Nos? Valaki?
Másodikként az Evermore [Halhatatlanok - sorozat: Elvarázsol] című könyv került a kezeim közé. Kicsit kétkedve kezdtem hozzá a másik után - nagyon megtetszett ez az angyalos téma, nem akartam tőle elszakadni. Aztán egyre inkább megtetszett, hogy hű a fantasy vonalhoz, és jól tudja elrejteni az információkat. Azt hiszem, ezt jobban kidolgozottnak tudnám mondani, mint az előzőt. A lány hibás döntéseket hoz, ragaszkodik ahhoz, hogy önmaga hozza meg ezeket, és nem enged magához túl közel senkit. Vannak saját gondolatai, amiket képes titokban tartani - mint ahogy mindenki ezt teszi a való életben. Szerelembe esik - mily' meglepő -; a rossz fiúval - mekkora váratlan fordulat! No, de viccet félretéve, igazán magával ragadó a történet, és nagyon örültem a ténynek, hogy könyvsorozatról van szó, így még találkozhatom a szereplőkkel és kideríthetem, hogy mik is lesznek a döntések következményei.
Ezután a Csitt, csitt [Magával ragad] magyar címet viselő könyv következett. Itt és most szeretném leszögezni, hogy igen, tisztában vagyok vele, hogy ez is sok-sok hibával rendelkezik, mint többi társa, azonban nekem ez tetszett a legjobban mind közül. Foltot olyan kézzelfoghatónak éreztem végig, hogy olykor olykor meg kellett állnom, csak hogy tisztázzal magammal, hogy "Ez csak egy könyv!". Nem tudtam letenni, egymás után tűntek el az oldalak, izgatottan vártam, hogy kiderüljön, mi is van a háttérben. Nem untatott a közjáték, szerintem remekül ki lett dolgozva. Együtt izgultam a szereplőkkel, kicsit én is Nora voltam. Amint befejeztem, azonnal kerestem a következő részt, nem tudtam várni a könyvtár kinyitására. Második könyv lett tehát a Crescendo, amit e-book-ként olvastam el (az első a Harry Potter és a halál ereklyéi volt, még nyolcadikos koromban, mikor begipszelt lábbal itthon töltöttem 2 hetet... hát nem tartott ki végig már akkor sem).
A Crescendo kicsit döcögősen indult, ahhoz képest, hogy második része a sorozatnak. Kicsit többet vártam indításnak, de nem adtam fel, olvastam tovább. És amint a kezdeti nehézségeken túljutottunk fantasztikus volt! Nora továbbra is hűséges a tinilány szerephez; önfejű, makacs, féltékeny, hisztis, és csak azért kerül folyton bajba, hogy bebizonyítsa, hogy egyedül is túl tudja élni - ez természetesen sosem jön neki össze, és ettől csak még dacosabb lesz. A többi szereplő egyre észszerűbben viselkedik, míg Nora egyre megszállottabban. Mindezek ellenére sokszor jogos az őrült viselkedése és gondolkodásmódja a szituációk miatt. Főleg, ha belegondolunk, hogy ha mindig helyes döntéseket hozna, hol is lenne az izgalom? És meglenne-e a műnek az az érzete, hogy veled is megtörténhet bármikor. Ahogy a történetet követi az olvasó, előtte is ugyan úgy rejtve maradnak a részletek, mint Nora előtt. Vannak pontok, ahol ugyan elsorolja, hogy mit nem ért, és ordít egy lehetséges megoldás, ő mégsem veszi észre, azonban valószínűleg azért tűnt csak így, mert valamiről megfeledkezett az olvasó, amiről Nora ugyebár nem tud, ezzel kizárva annak a megoldásnak a lehetőségét. Mikor meg néha azt érezzük, hogy fellélegezhetünk és megnyugodhatunk, megint beüt valami váratlan. A végére olyasmik történnek, amikre végképp nem számítottunk, a szerepek felcserélődnek és értetlenül állunk és kérdezzük magunktól, mi is zajlik itt pontosan? Türelmetlenül várom a harmadik rész őszi megjelenését! Akármi is lesz, erre valahogy az egyetem mellett is időt fogok szakítani - ez kétségtelen.
Végezetül az Evernight [Belereszketsz] című könyvbe kezdtem bele, s lassacskán haladok is. Az egyedüli visszatartó erő eddig az volt, hogy a Crescendo-val párhuzamosan olvastam és valahogy az angyalok nálam győzedelmeskedtek a beígért vámpírokkal szemben. A történetről annyit, hogy az iskola kicsit Roxfort - csak itt több a titok egyelőre; a szereplők furák, még nem igazán értem őket. Kezd egyre érdekesebb lenni, kíváncsi vagyok, hogyan alakítják tovább a karaktereket, meg hogyan fog a vámpír-szál kibontakozni. A húgom azt ígérte, meg fogok lepődni. Ezek után már nem vagyok benne olyan nagyon biztos.
Tervbe van tehát véve a következő pár könyv - értelemszerűen a folytatások: Lemniscate (Angyalcsillag 2); Blue Moon és a többi kötet (Halhatatlanok sorozat); Silence (Hush, hush sorozat); illetve az Örökéj sorozat kötetei, kezdve az Stargazer-el. Továbbá: Fallen – Kitaszítva, Lauren Kate tollából; Pokoli szerkezetek trilógia 1. – Az angyal, Cassandra Clare-től; illetve Stephenie-től a A burok című új és hirtelen híressé vált könyvét (és a készülő filmet is szeretném már látni!). No meg sok sok másik vörös pöttyös könyv vár még rám - meg van minden unatkozásomra a gyógyír.
