Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis panda. Ez a kis panda más volt, mint a többiek. A színek fordítva voltak rajta! Ahol feketének kellett volna lennie, ott fehér volt; ahol pedig fehérnek, ott az éj sötétsége látszott csak puha bundáján. Emiatt nagyon szomorú volt mindig, mert a többi kicsi panda nem szeretett vele játszani. Azt mondták, hogy fura és hogy nem is igazi panda. Nagyon sokat sírt emiatt a kicsi és mindig a mamája közelében volt. Egyedül a kis barátjával, a pillangólánykával beszélgetett és játszott, ő sosem csúfolta. Sőt azt mondta neki, hogy gyönyörű és különleges. Ilyenkor a kicsi panda mindig kicsit jobb kedvű lett.
Egy napon a pillangó nem jött el pandabarátjához, ezért a kis panda ismét nagyon szomorú lett. A mamája vigasztalni próbálta és mondta neki, hogy jussanak eszébe a pillangó szavai. A panda felidézte az összes dicséretet, amit egész életében kapott és mosollyal a pofiján aludt el.
Másnap váratlanul pár kispanda jelent meg náluk és hívták játszani magukhoz. Kis pandánk először megijedt, hogy biztosan csak bántani akarják, azonban a pillangó szavaira gondolt és velük tartott. Ezen a napon senki sem bántotta a kispandát, sőt mindenki csodálattal nézett rá.
Ettől fogva minden nap együtt játszott a többi pandakölyökkel (persze a pillangóról sem feledkezett meg), mert végre meglátta önmagában a szépet és a különlegest, így a többiek is elfogadták és szerették.
Boldogan élt hát együtt a többi panda társaságában. Itt a vége, fuss el véle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése