Insomnia

Ismét nem tudok aludni a sok gondolattól, ami a fejemben cikázik.
Két dolgot próbált a múltbéli énem megtanítani velem, amik a következők:
1) Ne legyél naiv, mert csak fájni fog.
2) Legyél sokkal kitartóbb, mert anélkül mindent pont a cél elérése előtt egy utolsó lépéssel fogsz elveszíteni.
A harci helyzet jelenleg: csak úgy van értelme kitartani, ha mindeközben naivan gondolok az elkövetkező eseményekre/időre. De ezzel máris megszegem az egyik pontot. Mert akkor, ha viszont a naivitást a hátam mögött hagyom, tulajdonképpen értelme sincs a kitartásnak, mert nincs miben bizakodnom. Nincs cél, nincs értelme a cselekedeteimnek. Magamnak és talán másoknak is ártok vele. Ekkor jön el a totálisan tanácstalan pillanat, amikor igazából feladni sem akarom a jelen által kapott dolgokat, de félek a következményektől és talán ésszerűbbnek találnám azt, ha visszakoznék. "Se vele, se nélküle. "
Túl sokszor vannak olyan gondolataim, akikhez nincsen jogom. És ez nem jó, és nem is tetszik. A jelen helyzetről tulajdonképpen senki sem tehet, a saját állapotomért max én vagyok felelőssé tehető. Bár az sem változtana semmin. Ha bűnbakot keresnénk vagy magyarázatot a miértekre, akkor sem lennénk egy lépéssel sem előrébb. Sajnos. Az egyetlen megoldás az lenne, ha mély levegőt vennék és felülkerekednék az önző vágyaimon és így vagy úgy, de továbblépnék.