Slipknot szól épp - figyelemelterelésnek, és csak ücsörgök a koliszoba kellemes melegében, mint akinek semmi dolga nincs. Pedig milliónyi lenne! A kedves Code Blocks megnyitva várja a tálcán, hogy az algoritmust átírjam C-be, az edények az asztalon kiabálnak utánam, mert igazán szeretnének már tiszták lenni. A táska üresen sírdogál, várja, hogy bepakoljak végre és nekivágjunk a holnap kezdődő nagy kalandnak. Várnak a hegyek! Én meg csak azon tűnődöm, hogy elpihengetek még pár órát így, folytatom a semmittevést, esetlegesen egy sorozat résszel vagy egy filmmel megszakítva. Talán még vendégem is várható majd, de jó! ^^
Tényleg nem állapot ez így...
Mellesleg kezdek újra kétségbe esni, s bár a vizsgaidőszak még messze van, nekem már azon jár az eszem, hogy "Szent Habakuk, mennyi vizsga vár rám és milyen hihetetlenül nehezek lesznek!".
Nem szeretem az algoritmusokat.
Azt hiszem, hogy eltereljem a figyelmemet a megannyi tennivalóról és a gondolkozni valóról, ami napok óta nem hagy nyugodni (sőt mit napok, hetek!), folytatom a novellámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése