A mai napról meg előzetesen: várhatóan nem lesz mesés. Igaz, csak 5-10 percet késtem fizikáról, de szakad az eső, nem hoztam innivalót, és 10re vissza kell gyalogolni a Campusra. Kajához pedig csak délben jutok.
Morcos vagyok, magányos és elveszett.
Miközben ballagtam az Atomki-ba, azon gondolkoztam, hogy miért is érzek úgy, ahogy. Arra jutottam, hogy valójában az a vesztem, hogy az én kis lelkem, ha egyedül van, fél. Csak akkor tudok jókedvű meg boldog lenni, ha egésznek érzi magát - amikor mellettem vannak azok, akiket szeretek. Hülye dolog és épp emiatt voltam mindig is egyedül, akárhol is éltem, akármilyen közösségben voltam... Ezért keresem annyira az igazi barátokat, akik mindig mellettem állnak... Talán ha élne az ikertesóm, nem érezném hiányosnak magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése